Korábban is hallottam már a történetről, leginkább a korábbi mozifilm, Az Arany Iránytű kapcsán, viszont ezidáig nem láttam a filmet. Azonban, mikor a sorozat előzetese szembe jött velem az interneten, tudtam, hogy ezt nekem látnom kell. Pár rész után neki is láttam az olvasásának.
A könyvről:
Lyra világában háború készülődik azok között, akik tudatlanságban tartanák a népet és akik harcolni akarnak a szabadságért. Lyra az események sűrűjében találja magát, amikor nagybátyja, Lord Asriel Oxfordba érkezik, és a lány legjobb barátjának, Rogernek nyoma vész.
Lyra megtudja, hogy Rogert titokzatos társaság ragadta el, amely állítólag kísérleteket végez a gyerekeken. Hogy megtalálja a barátját, északra utazik, a páncélos medvék és boszorkányklánok földjére, ahol Asriel egy párhuzamos világba próbál hidat építeni.
Amit azonban Lyra nem tud és nem is tudhat meg, hogy cselekedeteinek nem csupán a saját világára, de minden más világra nézve is következményei lesznek.
Szerintem aki olvasta/látta a sztorit, mindenki egyetért velem, hogy a daimónok jelenléte az egyik legnagyobb érdeme az írónak. Az, hogy az ember szelleme ilyen formán megtestesül, meglehetősen egyedi, és olyan módon megfűszerezi a történetet, hogy egyre többet akarsz megtudni róluk. Megjelenik egy új szereplő, és epekedve várod, hogy neki vajon mi a daimónja. Ahogy az is végig fent tartotta az érdeklődésemet, hogy tudtuk, amikor elérik a gyerekek a tinédzser kort, megállapodik a daimónjuk a végleges alakban, így vártam, hogy Lyra daimónja, Pantalaimon végül milyen alakban fog maradni.
Imádtam Lyra kalandjait. Kezdettől fogva nagyon szimpatikus karakter volt, és amint a barátja eltűnik, és beveti magát az események sűrűjébe, és nem adja fel, hogy megtalálja az eltűnt gyerekeket, igazi kis badass szereplő volt zsenge kora ellenére.
Érdekes, hogy sokan a filmes Lyrát jobban szeretik a sorozatosnál. Mivel én a filmet nem láttam, nem tudok ítélni, viszont Dafne Keen számomra tökéletes választás volt. Bevallom, jobban a szívembe lopta magát, mint a könyvben a kis főhős. Ott annyira gyerekes volt, és az állandó hazudozása engem már zavart.
A három kötet közül mindenképp az első lett kedvenc, mert annyira izgalmas volt, hogy a számomra furcsa és szokatlan nyelvezet ellenére is gyorsan haladtam vele. Leginkább a kötet közepétől volt érdekes, mikor kezdett összeállni, hogy kik is az Átkosok, és mi a céljuk a gyerekekkel. Bolvangar volt számomra nagyon nyomasztó, különösen a tévés változatban. Viszont a történet legerősebb pontja is számomra ez volt.
A második kötettől belecsöppenünk a párhuzamos világokba, ami hol kisebb, hol nagyobb mértékben tér el Lyra világától. Köztük van a mi világunk is, ahonnan a másik főszereplő származik. Will menekül, így kerül át egy másik világba, ahol találkozik Lyrával, és feltett szándéka, hogy megtalálja az apját. Will már a sorozat első évadában is feltűnt ugyan, viszont szerephez csak a folytatásban fog jutni. Számomra ő volt az a szereplő, akit nem tudtam hova tenni. Nem szerettem különösebben, de ellenszenves sem volt.
A kötetek címei egy-egy tárgyra utalnak, amelyek fontos szerepet játszanak a történetben. Az első kötet az aletiométer körül forognak, ami egy jelkép olvasó, melynek segítségével jut előre Lyra. A másik a titokzatos kés, ami megint csak egy nagy hatalmú tárgy, mellyel át lehet lépni más világokba, és átvág mindent. A harmadik pedig a borostyán látcső, amellyel látni lehet a Port, amelyet rejtély övet, viszont ennek a megértése hajtja előre az eseményeket.
Az egyház szerepe volt jelentős az eseményekben. Ők ugyanis a Port az eredendő bűn megtestesülésének tartják, így ők az ellen tevékenykednek, hogy a tudósok mást mondjanak. Ezen munkálkodnak, és a Fennhatóság nevében sok szörnyű tettre szánják el magukat. Látszik, hogy az író mennyire egyházellenes, ami viszont egy érdekes szemléletet nyújt a regényben.
A történet folyamán több misztikus és különös lény feltűnik a színen. Itt muszáj megemlítenem a páncélos medvéket. Zseniális ötlet, és nagyon szerettem róluk olvasni! És Iorek Byrnison egy ikonikus karakter lett a szememben. Róla szívesen olvasnék akár egy kiegészítő kötetet, esetleg korábbi kalandjaikról az aeronauta Lee Scoresby-val.
De ott vannak a boszorkányok is, akik többségükben a jók ügyét támogatták. Az angyalok, akik szintén megosztottak. Az epetőrök, akik apró emberkék, ők inkább a jók oldalát támogatják, és igazi vehemens, ámbár fennhéjázó harcosok. Valamint ott vannak még a mulefák, akik furcsa, kerekeken guruló, ormányos lények, akiket sokáig nem kedveltem, de a végére megkedveltem őket is.
A másik két főbb szereplőről direkt nem beszélek, mert nem tudnék spoilerek nélkül és higgadtan beszélni Mrs. Coulterről és Lord Asrielről.
A végkifejlet számomra kielégítő volt, ámbár rendkívül szomorú. És nem mellesleg tudtam volna még olvasni.
Kedvcsinálónak itt van a sorozat előzetese:
És mivel annyira tetszett nekem a sorozat intrója, így azt is megosztom veletek, hátha még többen kaptok kedvet egy kis tévézéshez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése