"This is a love story between a guy (me) and a girl (Fallon).
I think.
Can it even be considered a love story if it doesn’t end with love?
Mysteries end when the mystery is solved.
Biographies end when the life story has been told.
Love stories should end with love, right?
Maybe I’m wrong, then. Maybe this isn’t a love story. If you ask me…I’d say this might even be considered a tragedy.
Whatever it is—however it ends—I promised I would tell it. So without further ado.
I think.
Can it even be considered a love story if it doesn’t end with love?
Mysteries end when the mystery is solved.
Biographies end when the life story has been told.
Love stories should end with love, right?
Maybe I’m wrong, then. Maybe this isn’t a love story. If you ask me…I’d say this might even be considered a tragedy.
Whatever it is—however it ends—I promised I would tell it. So without further ado.
Once upon a time…I met a girl.
THE girl."
THE girl."
Korábban is magával ragadott már Colleen Hoover stílusa és történetvezetése, hiszen anno a Hopeless sikeresen landolt a kedvenceim között. Ennek az is betudható, hogy a drámai cselekmény mindig jobban megragadja a figyelmemet, mint a cukormázas romantikus sztorik.
Hogy került a könyvradarom kereszttüzébe a November 9? Úgy egy másfél éve említette az egyik ismerősöm, hogy olvasta, és mennyire jó volt. Akkor feltettem a várólistámra, de csak most érkezett el az idő, hogy lecsapjak rá.
