Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Még pár éve olvastam ezt a könyvet angolul, és már akkor is nagy kedvenc volt Simon története, és tudtam, hogy ezt még párszor el fogom olvasni, hiszen akár olvasási válság ellen (is) kiváló orvosság. Aztán legnagyobb meglepetésemre megnyertem a Blogurné Klub keretein belül. Azonban csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam magyarul is, és hozzak róla egy ajánlót.

Egy biztos, hogy aki nem szereti az LMBTQA+ könyveket, azok számára nem biztos, hogy egy jó választás a könyv, bár én amondó vagyok, hogy mindenkinek adnia kéne egy esélyt Simonnak, hogy belopja magát a szívébe. Ha eltekintünk a főhősök nemétől, egy nagyon aranyos, olykor vicces, de igazi tinirománcot kapunk.

Kellenek az ilyen könyvek az ember életébe. Könnyed, mégis van benne nem egy probléma, fontos kérdés, élethelyzet. Felhívja a figyelmet arra, hogy nem kell ahhoz melegnek lennie valakinek, hogy küzdenie kelljen a családja és a társadalom elfogadásáért. Erre utal a könyv címe is. Mindenkinek van az életében 1-2 coming out. Az emberek tényleg nagy feneket kerítenek a világ dolgainak, és nehéz megfelelni, ha kissé eltérsz az "átlagostól". De miért kell mindenre alapbeállításnak lenni? Nagyon nem jól működik a mai világ, szerény véleményem szerint.

Simon és a titokzatos Blue kapcsolata annyira szívet melengető. Milyen sokáig nem tudják a másikról, hogy kicsoda, csak e-maileznek, viszont így jobban megismerik a másikat, a másik lelkét, mint mások akár egy párkapcsolatban. Szerettem olvasni a levelezéseiket, hogyan alakul a kapcsolat közöttük.

A barátságok ábrázolása is tetszett, a széthúzás a régi barátok között, hiszen lehetetlen egy barátságot fenntartani hullámvölgyek nélkül.

A történethez készült egy film is, ami hozza a könyv könnyed hangulatát. A magyar címe szerintem borzalmas. Kszi, Simon. Most komolyan... Az angol cím jobb, Love, Simon, ezt kellett volna magyarosítani, de igazán meghagyhatták volna a könyv címét. Na mindegy, viszont maga a film nagyszerűen sikerült!



A lényeg, hogy ha egyszer a kezedbe veszed, biztosan letehetetlen olvasmány lesz, és rohanni fogsz a boltba venni hozzá egy doboz Oreót.