Megint egy örökkévalóság óta nem írtam a blogra, amin én személy szerint nem csodálkozom, hiszen annyi minden lefoglal, hogy se kedvem, se időm nem volt a bejegyzések írására. Viszont most talán van egy kevés lelkesedésem a dologhoz, úgyhogy megpróbálom ebből kihozni a maximumot.

Nem mondom, hogy olyan rengeteg könyvet elolvastam tavaly, viszont a 2016-os év mélyrepüléséhez képest (mikor csupán 8 könyvet olvastam el) ez is szép teljesítménynek bizonyul. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy nem olyas valaki vagyok, aki állandóan olvas, és több száz könyv átsiklik a keze alatt egy évben. Így én erre a 23 könyvre is nagyon büszke vagyok!



De akkor lássuk, hogy melyek voltak azok olvasmányok, amik vitték nálam a prímet!



Cecelia Ahern: A vétkes

Ezzel a könyvvel nagyon érdekesen alakult a kapcsolatunk, ugyanis rettentő sokáig nem haladtam vele, hiába volt érdekes a téma, egyszerűen a főszereplő nem tudott megszólítani olyannyira, hogy igazán kedvet kapjak az olvasáshoz.
Ez addig tartott, amíg a Vétkessé nyilvánításhoz nem ért a sztori, és nem tudtam nem imádni, mennyire gonosz és kegyetlen ez a rendszer. Szadista vagyok, nah... Ezután egyszerűen beszippantott az egész, és Celestine is sokkal szimpatikusabbá vált a szememben, képes voltam vele együtt gyötrődni, és kiemelkedni.
A folytatás már a polcomon csücsül, idén arra is sort akarok keríteni.




Kim Holden: Bright Side

Egyik legmeghatóbb olvasmányom volt talán evör. Csak ott rontottam el, hogy megnéztem a címkéket Molyon. Ha még nem olvastátok, ne tegyétek! De komolyan, ha nem tudjátok, mi is húzódik a háttérben, valószínűleg még letaglózóbb, mint egyébként, pedig így is a földhöz vágott, és még meg is taposott kissé, csak hogy tényleg fájjon. Eleinte csupán egy nagyon klassz könyv volt, tele romantikával, hétköznapi dolgokkal, sok-sok érzelemmel, és imádtam!
Aztán egyszer csak minden romba dőlt, és akármennyire is ki voltam borulva, nem tudtam nem imádni továbbra is.
Kate magával ragadó, csupa pozitív szemléletével az olvasó szívébe is színt vitt, ahogy Keller is, meg Gus, meg az összes szereplő.
Biztosan el fogom még olvasni, meg esélyesen a folytatásokat is.




Colleen Hoover: November 9

Könyörgöm, ez miért nem jelent meg még magyarul?? Ez szerintem a legeslegjobb könyv Colleentől. Még a Hopelessnél is jobb, pedig azt is nagyon szerettem, de ez szenzációs.
Itt is ott van dráma, mint esélyesen mindegyik könyvben, amit az írónő neve fémjelez, de ettől romantikusabb olvasmánnyal még nem volt dolgom.
De nem akarok róla ódákat zengeni, mert azt már megtettem korábban, amit ITT olvashattok.







Danielle Paige: Dorothynak meg kell halnia

Oké, ez nem az a könyv volt, amitől hanyatt vágtam magam, de mégis valahogy kedvenc lett belőle, mivel nem volt mostanában olyan sorozat, ami annyira lekötött volna, hogy egymás után kiolvassam az eddig megjelent részeket. Nem mondom, hogy tökéletes, közel sem, de kellően lekötött, és igazán élveztem a kalandokat Amyvel.
Talán azért volt olyan érdekes a számomra, mert sosem láttam az eredeti művet, csak valamennyit hallottam Ózról, meg hát amennyit ezzel a világgal foglalkozott kifacsarva a Once Upon a Time.
Viszont a harmadik rész végén csalódottam vettem tudomásul, hogy az utolsó rész nem fog magyarul megjelenni.



A. M. Aranth: Oculus

Alapból nem nagyon szoktam se magyar szerzőtől, se sci-fi-t olvasni, ez mégis mindkettő volt, és mondhatom, hogy lenyűgözött. A világ felépítése zseniális, még ha elég kegyetlen is, ahogy az Oculusokkal bánnak. Viszont érdekes megoldás ez egy ilyen betegség okozta károsodás kiküszöbölésére, bár ez a vállalkozó fiataloknak egyfajta börtön, hiszen mások szemeként kell funkcionálniuk.
Még ha nem is tűnt úgy, hogy pörög a cselekmény, a háttérben mégis így volt. A mesterséges intelligencia és a jövőbe mutató technikai vívmányok habár megszokottak egy tudományos fantasztikumban, azért én néha csak ámultam rajtuk. A végkifejleten, csak tátogtam, és kerestem, hogy hol van a többi oldal, mert lehet az én kötetem volt hiányos.


Ezek lettek volna a nagy kedvencek tavalyról. És már látom, hogy jövőre is lesz miről írnom, mert már most akad egy-két könyv, amit imádtam az idei olvasmányaim közül.