"This is a love story between a guy (me) and a girl (Fallon).
I think.
Can it even be considered a love story if it doesn’t end with love?
Mysteries end when the mystery is solved.
Biographies end when the life story has been told.
Love stories should end with love, right?
Maybe I’m wrong, then. Maybe this isn’t a love story. If you ask me…I’d say this might even be considered a tragedy.
Whatever it is—however it ends—I promised I would tell it. So without further ado.

Korábban is magával ragadott már Colleen Hoover stílusa és történetvezetése, hiszen anno a Hopeless sikeresen landolt a kedvenceim között. Ennek az is betudható, hogy a drámai cselekmény mindig jobban megragadja a figyelmemet, mint a cukormázas romantikus sztorik.

Hogy került a könyvradarom kereszttüzébe a November 9? Úgy egy másfél éve említette az egyik ismerősöm, hogy olvasta, és mennyire jó volt. Akkor feltettem a várólistámra, de csak most érkezett el az idő, hogy lecsapjak rá.

Egy kellően romantikus regényről van szó, ami minden, csak nem szokványos. Adott egy srác, Ben, aki tök ismeretlenül eljátssza a lány, Fallon fiúját annak apja előtt, hogy kimentse a feszült beszélgetésből, amibe bonyolódtak.

Együtt töltik a napot, amely során Ben megtesz mindent, hogy Fallon visszaszerezze az önbizalmát, amit két éve elveszített abban a tűzben, ami sebhelyeket hagyott a bőrén. Éppen két éve. November 9-én.

Alig néhány óra alatt kialakul közöttük egyfajta kapcsolat, ami könnyen valós párkapcsolatba alakulna. Másnap azonban Fallon New Yorkba költözik, hogy új életet kezdjen, és megpróbálja újraépíteni széthullott színészi karrierjét.

Képtelenség lenne tagadni a vonzalmat kettejük között. Így egy egyességre jutnak: minden évben találkoznak November 9-én, amíg huszonhárom évesek nem lesznek. Addig bármi történhet az életükben, ám lehet úgy alakul, hogy akkor, öt évvel később egymás mellett kötnek ki.

A könyv minden év November 9-éjét mutatja be és azt, hogy milyen különleges kapcsolat szövődik Fallon és Ben között. Azonban végig érzeni, hogy valami szörnyű titok lappang a háttérben, ami rejtve marad egészen a negyedik évig, amikor Fallon beleolvas a kéziratba, amit Ben a történetükről ír. Minden darabokra hullik.

A drámát már kellően megszoktam az írónőtől, így nem volt meglepő, hogy nem maradhat ki itt sem a bonyodalom, viszont most valami ilyesmire számítottam, mégis szíven ütött, mikor lehullt a lepel a múltról.

Kicsit beszéljünk a szereplőkről. Fallon karakterfejlődése megindító, hiszen a szégyenlős, önbizalomhiányos lányból egy ambiciózus, felszabadult nő lett, aki már nem bújt el a haja takarásában, és nem szégyellte a sebhelyeit. Jó volt látni, hogy Ben mennyire pozitív hatással volt az életében.

Ezzel szemben ott van Ben, aki kezdetben maga volt a tökély. Pont az ilyen könyves pasik miatt magas a férfiak felé támasztott mércém. Vicces volt, merész, impulzív, és az ötletei, a tettei hatalmasak. Elég ha azt nézzük, milyen műsort előadott az első November 9-én a reptéren. Imádtam ezt a pasit! De ahogy haladtunk előre, egyre több minden kiderült róla, és rájöttünk, hogy ő sem tökéletes. A November 9 nála is mély sebeket okozott. És mégis mindez tette őt olyan valóságossá.

 Összességében nagyon örülök, hogy rávettem magam az olvasására, hiszen egy újabb nagyszerű regénnyel bővült a kedvenceim listája, meg egy remek férfi karakterrel a kedvenc szereplőim névsora.Imádtam! Nincs erre jobb szó. Az elejétől beszippantott, és nem engedett el. Tudni akartam, hogy mi fog történni a következő és az azután következő November 9-én.

Csak most nem tudok szabadulni a book hungovertől, és nehéz lesz találni olyan könyvet, ami ezután méltó olvasmánynak fog bizonyulni.