Tegnap volt húsz éve, hogy megjelent angol nyelven a Harry Potter és a Bölcsek Köve!
Elképesztő, mennyire repül az idő, és milyen sikereket ért el a kis varázslótanonc története két évtized alatt, és hány de hány gyerekkel szerettette meg az olvasást - köztük velem is.

Ebben a bejegyzésben most összefoglalom, nekem milyen emlékeim is fűződnek a szériához!



1. Ha jól emlékszem 2003. szeptember 18. volt, amikor tizenkét éves kikamaszként a szemésztől hazafelé jövet megláttam, hogy a sétáló utcán a könyvesbolt előtt egy stand tele van könyvekkel. Egész kis koromtól szerettem a könyveket, de olvasni annyira nem szerettem. Azért megálltam, és elkezdtem nézegetni a kihelyezett regényeket, mikor megakadt a tekintetem a Harry Potter köteteken. Mivel a filmet már nem egyszer láttam - akkor még csak a Bölcsek Köve jelent meg -, elhatároztam, hogy nekem kell a Titkok Kamrája könyv, Addig könyörögtem anyunak, míg megvette.
Na ekkor kezdődött el az utazásom Roxfortba. Kb. egy-két hónapon belül már a negyedik kötetet burkoltam be, és az elsőt is megvetettem idő közben.

2. Akkor még sokáig nem kellett várakoznom, mert hamarosan meg is jelent a Főnix Rendje magyarul. A Tescoban vették meg anyuék, és nagy örömmel hoztam haza, és tettem le az ágyamra, hogy fürdés után neki is állok. Igen, mire megpancsoltam, az akkor egy éves öcsém kitépett vagy hat lapot a frissen vásárolt könyvecskémből. Azóta is a ragasztó nyomai jelzik a szörnyű károkat.

3. Volt rajtam kívül olyan kretén, aki az összes tinimagazint megvette, amiben akárcsak egy icipici cikk is volt a HP-ről? Remélem... És olyan, aki ezeket kivagdosta és beragasztgatta egy idő után szupervastaggá hízott füzetbe? Na nem hinném, ennyire elvetemült csak én lehettem. Vagy mégsem?

4. A filmeket általában baráti társaságban néztem - kivéve a Tűz Serlegét, az magányos mozizás volt -, és mindig volt valami vicces. HP3 Hermione "digitális csöcsei" (barátnőm szavai), HP5 alatt barátnőm világítós tollát kerestük a földön, HP7/1-ben Bellatrix: Eljátszunk egymással csak úgy csajosan. Barátnőmmel összenézünk, két ujj feltart, és röhögönk. HP7/2-nél az egyetlen csókjelentről maradtam le...

5. Egy ideig részese voltam a HP fanfictionök világának. Csak aztán a kedvenc íróm szólta le az írásomat, úgyhogy abbahagytam. De olvasni rengeteg sztorit elolvastam, és az biztos, hogy sokban befolyásolták a mai stílusomat. Különösen enahma Boldog napok a pokolban trilógiája.


Ez lett volna a kis összefoglalóm az emlékeimről, amik hirtelen beugrottak, ahogy elgondolkodtam a számomra elmúlt tizennégy esztendőn. Az biztos, hogy sok szép emlékem fűződik a könyvekhez - és még meg sem említettem, hogy mennyi varázslósat játszottunk általánosban a barátaimmal -, és nagyon hálás lehetek J. K. Rowlingnak, hogy megalkotta ezt a csodát, és megváltoztatta milliónk életét.