Sziasztok!

Rég volt, tudom. Viszont most gondoltam egyet, és összeszedem mindazt, ami az elmúlt 1-2 évben történt velem, hogy megértsétek, mégis hogy tűntem el ennyire a világhálóról.

Az első indokom az roppant egyszerű: az a jó öreg felnőtté válás.

Valljuk be, ideje volt, lassan közeledve a harminchoz... De valóban az a helyzet, hogy a felnőtt világ dolgai annyira elveszik az időmet, hogy alig marad arra, hogy a neten lógjak, és a hobbimmal foglalkozzak.

A másik, és egyben legfontosabb, hogy már nem vagyok forever alone. Megtaláltam a saját bejáratú Négyesemet, a nagy Ő-t és nem csak a billentyűzeten, akivel immár két és fél éve dolgozunk a közös jövőnkön. Másfél éve össze is költöztünk, és azóta szép kis házfelújításban vagyunk. Úgyhogy az utóbbi időben több időt töltöttem a csiszolópapír és a festőhenger közelében, mint a billentyűzet előtt.

Izgalmas időszak volt ez a számomra, hiszen sok mindent tanultam az életről, és sok-sok új kihívás szakadt a nyakamba. Például nem gondoltam volna, hogy megszeretem a főzést, vagy hogy ennyi virágom lesz, mint jelenleg, még ha nem is mindegyiket sikerült életben tartanom.

Sajnos közben egy autoimmun betegséggel is küszködhetek, bár szerencsére már csak az álmosság maradt meg mint fő hátráltató tényező.

Olvasni sem tudtam annyit, mint szerettem volna, és az írás terén is szépen magamra hagyott ihlet-anya. Hiába van néhány jó ötletem, ha a kivitelezésnél max pár oldalig ha jutok...

Viszont cserében találtam pár új dolgot, ami érdekel. A pirográfia nagy szerelmem lett (később felteszem pár munkámat ide), valamint most próbálkozok a paszteles rajzokkal. Ami még nagyon közel került hozzám, az a fotózás. Igaz csak telefonnal, de egész jó kis képeket sikerült összehoznom. Találtam egy kihívásos oldalt is, a Gurushots-ot, amin elértem néhány számomra meglepően kiemelkedő helyezést. Talán egy posztban majd ezeket is megmutatom.

Sokat voltunk az Emberemmel kirándulni is, úgyhogy az utazás is egy szenvedély lett nálam. Alig várom a következő utunkat (Visegrád tavasszal). Szerintem fogok írni ezekről is.

Semmit nem ígérek, hogy aktívan visszatérek az online platformokra, Facebookra egész biztosan nem, viszont szeretnék kezdeni valamit ezzel a rég elfeledett bloggal, ami igaz már kapott egy új külsőt, de tartalmat még nem.

Remélem azért még valakit érdekel, ha néha napján valamivel jelentkezem, és megértitek, hogy egyszerűen van, hogy a hétköznapok fontosabbak, mint mindaz, amit megteremtettem a világhálón.