A. Meredith Walters
Find You in the Dark – Utánad a sötétbe
Maggie Young maga volt a hétköznapiság.
Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány.
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében.
Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen.
De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben.
Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.
Elmondhatom, hogy ez volt nálam 2019. legeslegrosszabb olvasmánya. Pedig nagy reményekkel vágtam neki, mivel úgy rémlik, egyik ismerősömnek tetszett a könyv. Így a könyv végén fel nem foghatom, hogy ezen mi tetszik bárkinek is.
Egyik szereplő idegesítőbb volt, mint a másik.
A csaj egy ostoba liba, hogy mindent eltűrt, és nem hagyta ott a srácot a fenébe. Így nem tudtam kicsit sem sajnálni a történet folyamán. Minden fájdalmat magának köszönhetett. Elmart magától mindenkit, csak hogy a fiúval legyen. Nem hiszem, hogy sok ember ér annyit, hogy az ember teljesen kiforduljon magából, és szembe menjen a családjával. A szülők is hibásak részben, persze, mert túl szigorúak voltak, ami fordítva csapódott le, de ez nem jelenti azt, hogy nem akartak jót.
A srác meg na... Értem én, hogy mennyi baj volt a fejében, így sok tettéért nem hibás, de alap igazság, hogy aki nem akar jobban lenni, azon a legjobb orvos sem segíthet.
A kapcsolatuk mérgező volt, én azt éreztem.
Viszont engem ami a legjobban zavart a könyvben, az a sok szerelmes ömlengés volt. Komolyan, néha kényszert éreztem, hogy letörölgessem a könyvet, úgy folyt a lapok közül a nyál.
Itt van néhány idézet, ami nálam kiverte a biztosítékot:
"Volt valaha két ember, aki nálunk jobban szerette egymást?!"
"Te mindig csak szerettél és támogattál. Istenem, annyira szeretlek! Mindennél jobban! Már mondtam neked, hogy te vagy nekem az örökkévalóság. És pont addig is foglak szeretni. Megígérem."
"– Te vagy az én gyönyörű pillangóm, kicsim – suttogta, és újra szorosan a karjába zárt."
"– Nem tudok élni nélküled! Nem mondok le semmiről, mert te vagy az életem."
"Felnéztem a gyönyörű arcába, és tudtam, vele kezdődik az életem. És hogy vele is fog végződni."
"Muszáj volt megcsókolnom, úgy túlcsordult bennem a szerelem."
Nem tudom, lehet velem van a gond, hogy én ezt nem tudom értékelni. Meglehet, hogy régen voltam tinédzser, akkor sem voltam szerelmes (mert ugyebár a színészek nem számítanak), de ha ez a "normális", akkor elég baj van a világgal.
Ami még nagyon érzékenyen érintett, az a parkban történt szexjelenet volt. A könyv nagyon jó, követendő példát állít a fiatalok elé. Nyugodtan essetek egymásnak nyilvánosan, védekezni minek... Gratulálok az írónőnek.
A vége is nevetséges volt nekem. Most komolyan, ha megszöksz otthonról a legfontosabb, hogy útközben vegyél magadnak egy hajsütő vasat?? Hát ez egy hülye liba! Itt már ott tartottam, hogy kihajítom a könyvet az ablakon.
De erős maradtam, és befejeztem. Sosem örültem még ennyire, hogy egy könyv végére értem. És szerintem így is nagylelkű voltam, hogy egy csillagot azért adtam neki. Bár lehet azt sem érdemelte ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése